Szomorú emlékek gyötörnek engemet,
mert csúnyán néznek rám az emberek.
Mert egy kicsit más vagyok, mint a többi,
S én ennek nem tudok örülni.
Jóképű sem vagyok, és még járni sem tudok,
S ez nekem fáj, nagyon-nagyon.
Az életem fájdalommal teli,
Van köztük testi és lelki.
Az emberek megjegyzéseket tesznek rám,
S nem törődnek azzal, hogy ez fáj.
S csak egy kérdés jár a fejemben, hogy miért?
Miért kell élnem mozgássérültként?
Miért gonoszak az emberek?
S miért bántanak engemet?
Miért kell a lelkembe tiporni,
S a szívemet darabokba törni?
E kérdésre sosem fogom tudni a választ,
S hiába emészt engem a bánat.
Vagyok, aki vagyok, mást tenni úgysem tudok.
S amilyenné szeretnék lenni, őgysem válhatok.










Kedvezményezett neve:
Ganyi Károly
Számlaszám:
11773346-11641319
IBAN:
HU28117733461164131900000000
SWIFT:
OTPV-HU-HB
Közleménybe: Lift.
2011 © GKPortál, minden jog fenntartva. A művek bármilyen módú felhasználása kizárólag a szerző engedélyével lehetséges!
Az oldalon található művek, mind saját tollamból valók.
Hozzászólások
emiatt ne szomorkodj
Szia!!!
Olvastam versedet és nagyon jó. Jobb mint az enyémek:)
Hogy az emberek, mért bántanak? Mert minden ember alapvetően gonosz és azt, amit nem ért, nem is tudja elfogadni. Ami más számukra és érthetetlen azt csak így tudják lekezelni. De ürülök, hogy azért nem keseregsz állandóan. Sok jót és szépet kívánok neked!