Volt egyszer egy fiú, ki betegen született,
Amíg csak élt, sérülten élhetett.
Sok-sok betegség felett győzedelmeskedett,
S a kórházakból is hazatérhetett.
Ahogy nagyobbacska lett, és tudott beszélni,
Szüleitől kezdett kérdezgetni:
- Miért nem játszhatok kint az utcán?
Hisz az volna csak jó igazán!
Miért néznek rám furcsán az emberek?
S engem meg miért sértenek?
"- Hű, de kicsi, és tud beszélni!
Szegény kisfiú nem tud járni!"
Ma már felnőtté vált, de mindhiába,
Sajnos meg nem valósult az álma.
Megtanult betegségével élni,
De az emberi meg nem értést nem tudja elfogadni.
A családjának sokat köszönhet,
Hogy boldogan velük élhet.
Ez a vers bizony rólam szólt,
Mely az utolsó szóig igaz volt.










Kedvezményezett neve:
Ganyi Károly
Számlaszám:
11773346-11641319
IBAN:
HU28117733461164131900000000
SWIFT:
OTPV-HU-HB
Közleménybe: Lift.
2011 © GKPortál, minden jog fenntartva. A művek bármilyen módú felhasználása kizárólag a szerző engedélyével lehetséges!
Az oldalon található művek, mind saját tollamból valók.
Hozzászólások
szia
Szia!
Ez a vers tényleg nagyon szép volt! Tetszik!
Puszi