GKPortál

Köszönöm Neked azt a pillanatot,
Hogy szívem egy nagyot dobbanhatott.
S megcsillanhatott bennem a remény,
Hogy talán majd egyszer Te leszel enyém.

S kettőnkről álmodozhattam én:
Szeretjük egymást örökkön-örökké.
Boldog voltam, mint még soha,
De az álmom elszállt tova.

Mert rájöttem az akadályra,
Így csak vágyom én a boldogságra.
Sajnos mozgássérült vagyok,
Így nem túl sokat nyújthatok.

Szerelmet, törődést, s figyelmességet,
Tán ez minden, mit nyújthatnék Tenéked.
Tudom, mindez sajnos nem elég,
Ezeken kívül sok más kellene még.

Így maradt nekem csak az álom,
De rád én továbbra is vágyom.
Fáj tőled a búcsúzás,
Mert tudom, Te mást szeretsz igazán.

Szavazás eredménye