GKPortál

Szíved minden dobbanása a fájdalomról szól,
Szíved minden rejtekében a szomorúság honol.
Elvesztetted azt akit igazán szerettél,
Kivel egykor önfeledten, boldogan nevettél.

De a nevetést lassan sírás váltotta fel,
Hogy miért történt így, erre senki sem felel.
S most itt vagy egy ideje, fájdalmaddal egyedül,
Szíved folyton sajog, a bánatba merült.

Tudom mit érzel, tudom, mennyire fáj,
Körül vesz az űr, s a kínzó magány.
Szeretnél boldog lenni, de erre képtelen vagy,
Mert a gondolat, mely kínoz békén sosem hagy.

De el kell engedned, s újra fel kell állnod!
A boldogsághoz vezető utat meg kell találnod!
Nem tehetsz mást, hisz' magad is tudod!
Meg kell tenned akkor is, ha legbelül nem akarod!

Lehet, hogy ez ellen majd tiltakozni fog mindened!
De ezen múlik majd további életed!

Szavazás eredménye