GKPortál

A fájdalommal harcoltál, s Te győztél!
Szenvedtél, de hazatértél!
Megígérted, hogy a végsőkig küzdesz,
S nem adod fel, bárhogy is szenvedsz!

Szavad betartottad, s végre itthon vagy!
A tudat, hogy szenvedtél, nyugodni nem hagy!
Küzdöttél az életért, mint egy jó harcos!
Ez vagy Te Hedvig: bátor, s dacos!

Büszke vagyok rád, egy hős vagy a szememben!
Különleges helyed van itt a szívemben...
Köszönöm, hogy itt vagy, s az életért harcoltál...
Büszke vagyok rád! Nagyon bátor voltál!

Lilinek szeretettel!

Szavazás eredménye

A kisgyermek is bízik az édesanyjában,
Hogy biztonságban tartja ő a karjában.
A bizalmat bizony meg kell előlegezni,
Nem szabad minden embertől rettegve elbújni!

Nézd a kisgyermeket, boldog, mert bízik!
Hogy ki szereti őket, bizony megérzik!
A szeretet alapköve igen, a bizalom,
S ha van hit, akkor van nyugalom...

Tudom nehéz megbízni már bárkiben is,
Nem mindenki gonosz, tudnak még szeretni is...
Nehéz kitörni? Azt én jól tudom.
De mondd ki bátran: igen, akarom!

S ha nem csak mondod, hanem így is érzed
Akkor talán a boldogságot nem csak reméled.
Újra tudsz bízni, s újra tudsz nevetni,
S talán egyszer újra fogsz tudni valakit szeretni...

Szavazás eredménye

Nem akarlak elveszíteni,
Nem akarlak elfelejteni.
Fontos vagy nekem, mégha ezt nem is hiszed,
Tudom, hogy nem akarja a te szived.

Ne hagyj itt kérlek, fontos vagy nekem!
Nem adhatod fel! Maradj velem!
Tudom szenvedsz, veled szenvedek.
Szívem szakad meg érted, mert szeretlek!

Ha itt hagysz örökre, azt nem bírom ki.
Szívemből sohasem töröllek ki.
Ne tedd kérlek, tovább akarlak szeretni!
Nem akarlak téged elengedni.

Szavazás eredménye

Nem értem, miért kínzod magad!
A bánatba a szíved megszakad!
Lépj már tovább, s ne nézz vissza már!
Hiába érzed, hogy ez nagyon fáj.

Tépj el minden szálat, mi a múltadhoz köthet,
Felejts el mindent, mi a szakadékba lökhet...
Nem sírhatsz folyton az elmúlt percekért,
Nem élhetsz tovább a régi pillanatokért...

Azt mondod, nem bírnád ki, ha elveszítenéd,
Hidd el kibírnád, magadhoz térnél.
Mindenki érzi úgy, hogy tovább nem bírja,
De tovább megy, ha a fájdalom is marja.

Neked is ezt kell tenni, végre tovább lépni!
A szíved fájdalmát magadból kitépni!
Minél tovább halasztod, annál nehezebb lesz,
S téged a bánat még jobban körülvesz.

Ugye nem ezt akarod? Hát persze, hogy nem!
Ezt te is tudod a szívedben ott benn...
Hidd el, én csak jót akarok neked,
S légy nyugodt, én itt leszek veled!

Ha tízszer mondod, fáj, tízszer erőt adok,
Tudom, hogy lesznek még nagyon boldog napok.
Talpra állsz, s nagyon boldog leszel,
Dobd el a múltat, ezért talán mindent megteszel...

Szavazás eredménye

Miért van az, hogy mindig csalódnod kell?
A kérdésre sajnos senki nem felel.
Tudom, már ezért fáj a lelked,
A sok csalódástól összetört szíved.

De ne add fel, jogod van boldognak lenni!
Nevető szemekkel boldogan nevetni.
Ne sírj kérlek, nem szabad sírni.
Tudom nehéz, de próbálj meg hinni!

Létezik valaki, aki te rád vár tényleg,
ki veled akar lenni talán végleg.
Légy egy picit nyitott, s nézz magadba kérlek,
Nem látom a mosolyt, akárhogy is nézlek.

Kérek egy mosolyt, tedd meg a kedvemért!
Ha másért nem is a két barna szememért!
Ne add fel a reményt, mert nem szabad feladni!
Látni akarlak végre mosolyogni!

Szavazás eredménye

Azt mondtad, hogy nekem köszönheted,
Újra értékelted további életed.
Rájöttél, már nincs értelme sírni,
Új időszámítást kezdtél el írni.

Nekem is feltűnt, hogy többet nevetsz,
Valóban sokkal boldogabb lehetsz!
Örülök neki, tiszta szívemből,
De egy valamitől félek lelkemből.

Nem mondhatom el, hogy mitől, sajnálom.
Ezt a verset mégis szívemből ajánlom.
S ha eljön az idő, elmondok mindent,
Mi az amit érzek, mitől félek itt benn.

Talán a félelmem teljesen felesleges,
S egyszer velem is történik valami érdemleges.
Szeretném, ha minden jó teljesülne,
Ha téged is valaki megbecsülne.

Ó nem! Hát én mit beszélek!
Mikor én is szívemből nagyon remélek!
Nem jöttél még rá, mit titkolok előled?
Pedig mindig érdeklődöm felőled.

Hogy vagy édes, hogy van a lelked?
Dobog valakiért már a szíved?
Mert ha boldog vagy, én is az vagyok,
Bármi is történjék, én melletted maradok!

Szavazás eredménye

Fájt a szíved, sokat sírtál,
Azt hitted ő a nagy ő, akire vártál.
Aztán történt valami, s az álom összetört,
Megtépázott, nagyon meggyötört.

Nem ezt érdemled, te is jól tudod,
Az idő kerekét visszafordítani már úgy sem tudod.
Nem is kell, hisz erősebb lettél,
Mert azért a fiúért mindent megtettél.

De talpra álltál, s ennek örülök nagyon!
Olyan ez nekem, mint a legfénylőbb vagyon!
Azt hiszed csak nagy szavak? Hidd el, hogy bizony nem!
Te is jobbá tetted egyhangú életem!

Megérdemled, hogy boldog légy végre!
S csillogó szemekkel tekints fel az égre!
Mert te olyan férfit érdemelsz, aki mellett biztonságban vagy,
Ki jóban-rosszban soha el nem hagy!

Én ismerek valakit, de nem mondom el, ki lehet,
De melletted van, hisz' ennél többet nem tehet.
Ha kitalálod, örülni fogok neki,
De ha mégsem, nem foglak kinevetni.

Szavazás eredménye

Lepuszilnám arcodról a könnyeket,
Szeretnék már látni egy boldog tekintetet.
Egy tekintet, mely kié másé lenne?
Ha boldog lennél, minden más lenne!

Gyönyörű kék szemed bánatról mesél,
Remélem szíved még örömöt remél.
Fáj, hogy bánatod így kínoz téged,
Bárcsak tehetnék valamit érted!

Mondjuk lepuszilnám arcodról a könnyeket,
Hogy láthassak egy boldog tekintetet.
Egy csillogó szempárt, s csodaszép arcodat,
Gyönyörű mosolyod, selymes hajadat.

Szavazás eredménye

Hová mereng szép szemed világa?
Hidd el nem küzdöttél hiába.
Bárhogy is érzel, nem szabad feladni!
Fogsz te még egyszer szívedből szeretni!

Egy csodálatos ember vagy, egy csupa szív nő,
Kiben lakozik még szerelmi erő!
Tudnod kell feledni, hogy erőt kaphass újra,
Hogy ne kelljen már többé gondolnod a múltra.

Egyszer eljön még az idő, hogy talpra állsz végre,
S boldog szemekkel tekintesz az égre!
Csak akarnod kell neked is, mert csak így tudsz nyerni,
S még sok-sok éven át boldogan élni!

Szavazás eredménye

Szíved minden dobbanása a fájdalomról szól,
Szíved minden rejtekében a szomorúság honol.
Elvesztetted azt akit igazán szerettél,
Kivel egykor önfeledten, boldogan nevettél.

De a nevetést lassan sírás váltotta fel,
Hogy miért történt így, erre senki sem felel.
S most itt vagy egy ideje, fájdalmaddal egyedül,
Szíved folyton sajog, a bánatba merült.

Tudom mit érzel, tudom, mennyire fáj,
Körül vesz az űr, s a kínzó magány.
Szeretnél boldog lenni, de erre képtelen vagy,
Mert a gondolat, mely kínoz békén sosem hagy.

De el kell engedned, s újra fel kell állnod!
A boldogsághoz vezető utat meg kell találnod!
Nem tehetsz mást, hisz' magad is tudod!
Meg kell tenned akkor is, ha legbelül nem akarod!

Lehet, hogy ez ellen majd tiltakozni fog mindened!
De ezen múlik majd további életed!

Szavazás eredménye